Amikor a gyertyák parazsával világítjuk be a sötét téli estéket, egy ősi hagyomány szelleme kísér minket. A gyertyamerítés nem csupán egy kézműves tevékenység, hanem egy élő kapocs a múltunkhoz, melynek során az aprólékos munkába és a forró viaszba beleolvadnak évszázadok bölcsességei és ünnepi rituáléi.
Hazánkban a gyertyamerítés évszázadok óta része a népi kultúrának. Egy egyszerű ceremónia, mely során a láng és a viasz összeolvadása megidézi a fényt és a meleget, amit oly gyakran kerestek ősapáink a hosszú telek közepette. Minden egyes perc, amit a forró viaszba való mártogatás során töltünk, egy kicsit közelebb hoz bennünket a természet ritmusához és az őseinktől örökölt hagyományokhoz.
A gyertyamerítés különlegessége az, hogy noha egyszerűnek tűnik, minden egyes gyertya egyedi történetet hordoz. A régi mesterek olyan titkokat őriztek meg, amelyek nem csak a technikát érintették, hanem a gyertya formájának, méretének és színének szimbolikáját is. A szertartásokban használt gyertyák például nem csak világítanak, hanem értékes üzeneteket közvetítenek a család, a közösség vagy akár az egész év termékenysége és bősége felé.
Manapság, amikor a modern technika már szinte teljesen kiszorította ezt a kézműves művészetet, különösen fontos megőriznünk és továbbadnunk ezeket a hagyományokat. Egy otthon melegében, családunk körében gyertyát mártani nem csupán egy kreatív tevékenység, hanem egy bensőséges időutazás és lelki megtisztulás is.
Az ünnepek közeledtével érdemes feleleveníteni a gyertyamerítés titkait, és együtt élvezni azokat a pillanatokat, amikor a láng megcsillan a bőrünkön, miközben kezünkben egy-egy gondosan megformált gyertya. Ez a fény egyben a hagyomány lángja is, amelyet átadunk a következő generációknak, hogy ne merüljön feledésbe a múlt bölcsessége és szépsége.