Az operafesztivál különös helyet foglal el a fesztiválok világában: egyszerre kulturális ünnep, utazás a zenében és felfedezőút a világ különböző városaiba. Amikor az ember elhatározza, hogy egy nyári szabadságot operafesztivál köré szervez, valójában nemcsak egy koncertre vált jegyet, hanem egy teljes élményre: terekre, illatokra, ízekre, új barátságokra és olyan pillanatokra, amikor a zene és a helyszín szinte eggyé olvad.
A nagy operafesztiválok – legyen szó Verona monumentális arénájáról, Salzburg történelmi utcáiról, a Budapesti Nyári Fesztivál Duna-parti varázsáról vagy a kisebb, eldugottabb rendezvényekről – mind más-más arcát mutatják ugyanannak az élménynek: hogyan találkozik az ember az utazás, a kultúra és a nyári szabadidő könnyedségével. Egy külföldi operafesztivál sokszor jó apropó arra, hogy új várost ismerjünk meg: nappal múzeumok, kis kávézók, piacok, este pedig fényárban úszó színház vagy szabadtéri színpad, ahol már a kezdés előtti zsivaj is része az ünnepnek.
Az utazás maga is a fesztivál része. A vonat ablakából elsuhanó táj, a reptéri várakozás izgalma, az első séta az ismeretlen utcákon mind ráhangolnak arra, hogy kilépjünk a hétköznapokból. Egy Fesztivál kategóriába tartozó nyári program, mint az operafesztivál, különösen alkalmas erre: nemcsak nézőként ülünk be egy előadásra, hanem a város lüktetésének is részeseivé válunk. Láthatjuk, hogyan öltözik ünneplőbe egy település: zászlók, plakátok, telt teraszok, késő estig nyitva tartó éttermek, amelyekben előadás után még hosszasan elemzik az opera rajongói az aznapi produkciót.
Az operafesztiválok egyik legszebb vonása, hogy egyszerre globálisak és nagyon személyesek. Ugyanazt a Verdi- vagy Puccini-operát hallgathatjuk a világ bármely pontján, mégis teljesen más élmény lesz egy spanyol tengerparti városban, egy közép-európai fővárosban vagy egy alpesi kisváros szabadterén. Az eltérő tájak, éghajlatok, ízek és nyelvek mind beleszövődnek az emlékbe: arra is emlékezni fogunk, milyen bort ittunk a szünetben, milyen volt a levegő hőmérséklete, vagy hogyan szólt a zenekar a hegyek visszhangos ölelésében.
Az ismerős operák új kultúrákban gyakran új jelentést nyernek. Egy japán rendező látásmódja, egy dél-amerikai karmester temperamentuma, vagy egy fiatal európai énekes modern megközelítése mind friss rétegeket adhatnak egy klasszikus műhöz. Az operafesztivál ilyenkor a kulturális párbeszéd terepe is: a nézőtéren különböző nemzetek ülnek egymás mellett, és legalább egy estére közös nyelvet beszélnek – a zenéét. Sokan épp ezért szervezik úgy a nyaralásukat, hogy egy-egy híres fesztivál időpontjához igazítják az utazást.
Az operafesztiválra szervezett szabadság nagyon más érzés, mint egy „szokványos” tengerparti vakáció. Itt a napok ritmusát gyakran az esti előadások határozzák meg. Délelőtt nyugodt séta a városban, egy könnyű ebéd a helyi piacon vásárolt alapanyagokból, délután talán egy rövid szieszta, hogy estére elég energiánk legyen. Ahogy közeledik az előadás ideje, a város is megváltozik: egyre több elegánsan öltözött ember jelenik meg az utcákon, mintha közösen vonulnának egy titkos ünnepségre.
Sokan azt mondják, egy jó operafesztiválon az igazi varázslat nem is a díszletekben vagy a csillogó ruhákban rejlik, hanem abban az összhangban, ami a zenészek, az énekesek, a rendezés és a helyszín között létrejön. Egy szabadtéri fesztiválon a nyári égbolt, a csillagok, a távoli városfények ugyanúgy részei a díszletnek, mint maga a színpad. Ilyenkor az ember valóban úgy érzi, hogy a nyaralás, az utazás és a kultúra egyetlen nagy, közös élménnyé olvad össze.
A Fesztivál kategórián belül az operafesztiváloknak különleges atmoszférájuk van, mert természetesen kapcsolódnak a szabadsághoz. Sokak számára a nyári pihenés nemcsak a passzív kikapcsolódást jelenti, hanem azt is, hogy szellemileg feltöltődjenek. Egy emlékezetes előadás, egy megrendítő ária vagy egy lenyűgöző kórustétel még hónapokkal később is velünk marad; az utazás utáni hétköznapokban is felidézhetjük azt az estét, amikor egy idegen városban, ismeretlenek között mégis otthon éreztük magunkat a zene által.
Az operafesztivál élményéhez hozzátartozik a felfedezés öröme is. Nemcsak új városokat, hanem új műveket, kortárs operákat, kísérleti rendezéseket ismerhetünk meg. Egy jól összeállított fesztiválprogram gyakran kínál klasszikus darabokat és modern, határfeszegető előadásokat is, így mindenki találhat olyat, ami hozzá közel áll. Az utazás során pedig ugyanilyen nyitottsággal fordulhatunk a helyi konyha, a szokások, a nyelv felé: egy operafesztivál-vakáció valójában kultúra- és ízutazás egyszerre.
Nem kell feltétlenül operaszakértőnek lenni ahhoz, hogy valaki megszeresse az ilyen jellegű fesztiválokat. Elég, ha nyitottak vagyunk az élményre, és hagyjuk, hogy a zene, a város, a nyári este teljes egésze hasson ránk. Sőt, sokakat éppen egy első, véletlenül kiválasztott előadás indít el azon az úton, hogy évről évre visszatérjenek valamilyen operafesztivál helyszínére – néha ugyanoda, mert már otthonos, néha pedig mindig új városokat felfedezve, mert az ismeretlen varázsa újra és újra csábító.
Aki egyszer ráérez arra, milyen érzés úgy nyaralni, hogy az utazás csúcspontja egy vagy több operai est, annak a szabadság fogalma is kicsit átalakul. A tengerparti naplemente vagy a hegyi túra mellé beépülnek az emlékek közé az esti „függönyfelmenetelek”, a tapsviharok, a meghatott csendek. Egy operafesztivál ilyenkor már nem pusztán program a nyaralás alatt, hanem maga a nyaralás lényege: egy kulturális ünnep, amely a világ különböző pontjain ugyanazt a vágyat tölti be – kilépni önmagunkból, és néhány órára teljesen átadni magunkat a zenének és a pillanatnak.